Silvana De Mari: Il gatto dagli occhi d’oro

 

25 dicembre, Natale

 

1495934_1406929352888215_2056337461_oUna volta qualcuno ha detto che l’amicizia è un rapporto a due dove ognuno è convinto di essere quello che ha avuto di più e dato di meno. Per Fiamma, Leila è una meteora, una stella di cometa che l’ha guidata fuori dalla sua casa.

La casa di Fiamma è una tana magnifica, talmente fantasmagorica nella sua ricchezza che ha il difetto delle tane magnifiche: c’è dentro una tale quantitivo di roba che è difficile uscire. Fiamma è figlia unica e nipote unica. Questo la mette nel ruolo della principessa, non ha mai fatto un passo senza la benevolente supervisione di un adulto, le principesse non girano senza scorta.

Leila rimane spesso da sola, si prepara da mangiare da sola. Alcuni dei bambini che stanno nelle paludi si guadagnano da vivere da soli. Questo è atroce, certo, dovrebbero avere una papà e una mamma che guadagnano da vivere anche per loro e la sera li mettono a dormire in bianchi lettini puliti. E invece hanno traversato il mondo e sono sopravvissuti. Qualcuno ha visto la sua città bombardata, qualcuno è entrato nella casa dove la sua famiglia giaceva a terra in un lago di sangue. E sono sopravvissuti.

La notte, mentre come una principessa dorme nel suo bianco lettino pulito, Fiamma pensa ai bambini sopravvissuti della palude.

Fiamma è la prima della classe.

È sempre stata la prima della classe. Non lo fa nemmeno apposta. Difficile non essere bravissima quando si arriva da una famiglia dove a cena si discute della rivoluzione russa.

Il primo giorno di scuola Leila è salita sui tetti per guardare la città dall’alto.

Fiamma non lo avrebbe mai fatto. Lei non ha mai fatto una cosa vietata, lei non farebbe mai una cosa vietata. Essere la prima della classe, quella che esegue le prescrizioni sempre e sempre senza sforzo, l’ha resa inevitabilmente un esecutore di ordini. In qualche maniera Fiamma è una minuscola sacerdotessa dell’ordine costituito, i suoi quaderni sono sempre impeccabili, lei è sempre impeccabile, il suo comportamento è sempre impeccabile. Non che ci sia niente di male nell’ordine costituito, l’ordine costituito è una scuola benevola in uno Stato benevolo, una famiglia benevola.

Ci sono altri che salgono sui tetti per vedere la città dall’alto anche se è vietato.

Fiamma guarda Leila come fosse una meteora. La stella cometa che l’ha guidata fuori dalla sua regale tana per condurla nelle paludi, luogo magico dove si incontrano l’acqua e la terra, il noto e l’ignoto, il consueto e lo straniero.

Oggi peró è andata male. È arrivata una banda di ragazzi africani. Sono furiosi per quel giorno di Natale passato in miseria, sono furiosi il nulla in cui le loro vite si trascinano, vuote di tutto, della fatica bestiale che ogni giorno mettono per raccattare la mera sopravvivenza. Sono più grandi di loro, quattordici, quindici anni. Sono furiosi, qualcuno è anche sbronzo, due di loro hanno sulleguance segni di scarnificazione, delle cicatrici fatte apposta: una specie di dolorosissimo tatuaggio fatto con le cicatrici.

Fiamma localizza immediatamente il capo. Non è il tipo enorme che è davanti a tutti. Il capo è quello dietro. Tutti si voltano, incontinuazione, a dargli un’occhiata velocissima,per verificare se ci sono istruzioni. È un ragazzo molto alto, molto bello, anche lui con la faccia tagliata sulle guance da tre cicatrici parallele. È una cosa che quei ragazzi si sono fatti da soli, come prova di corraggio, per darsi un’identità altrimenti smarrita, per fare parte della banda, ché è uno schifo, ma è l’unica cosa che hanno. Chi dorme nelle scatole di cartone si attacca a tutto quello che ha e se non ha niente si inventa qualcosa a cui attaccarsi.

Quel gruppo è venuto su di loro come un branco di lupi, e potrebbe massacrarli.

Non appena comincia l’attacco, Umberto si sposta e si mette davanti a Maryam, per proteggerla.

Fiamma registra il movimento. Umberto, che lei ha sempre considerato un insopportabile spaccone rozzo e beota, alla fine è molto più intelligente e molto più coraggioso di quanto aveva immaginato. Le piace la parola inglese, brave, per coraggioso. Bravo, Umberto.

Stefano si sposta davanti a Leila. I due ragazzi si sono mossi immediatamente, come cavalieri medievali. Ognuno dei due è andato a proteggere quella che vorrebbe fosse la sua dama.

Fiamma, da sempre, ha una cotta per Stefano, e così registra la sua sconfitta. Anche Stefano, come lei, deve essere rimasto folgorato da Leila, quel primo giorno di scuola, quando è salita sui tetti per guardare il mondo dall’alto.

Lei ha perso Stefano e stanno tutti per essere massacrati di botte.

Buon Natale.

Passeranno Capodanno e l’Epifania in ospedale, sperando si tratti di un reparto di ortopedia e non di un reparto di terapia intensiva e rianimazione.

Buon Natale e Buon anno nuovo.

Gli occhi di Fiamma incontrano quelli del capo dei senegalesi, il vero capo, quello dietro, non il bestione grand e grosso che sta davanti, I loro occhi si incontrano. L’altro la sta fissando. Fiamma sente una forte sensazione alla parte dello stomaco, come quando si salta un gradino. In realtà, è una reazione mediata dal nervo vago, le ha spiegato una volta la mamma, il suo nervo vago in quel momento sta facendo le capriole e si sta annodando. Guarda il ragazzo e il ragazzo guarda lei. Lei è una che dorme in un lettino pulito, farà il liceo, poi l’università; lui ha traversato il mondo, è fuori da qualsiasi cosa, peró ora la guarda e Fiamma sente tutta la sua forza.

Stefano comincia una pantomima, è una cosa intelligente, potrebbe dare a tutti la possibiltà di uscirne senza perdere la faccia. Ursula, incredibilmente, gli dà una mano. Anche Ursula è una che, alla prova dei fatti, vale molto di più di quanto si pensava. Leila ha il dono di rendere le persone migliori.

Fiamma guarda il ragazzo senegalese che guarda lei. Alla fine il ragazzo accenna un sorriso e sposta lo sguardo. Non succederà niente. È andata. Stefano ha fatto una proposta, facciamo tutti finta che stiamo giocando, ma il gioco è stato condotto dal ragazzo alto, in fondo, quello di cui tutti eseguono gli ordini.

            Tornano a casa, tutti interi, con i giacconi e i cellulari. Buon Natale.

            Quella sera, nel suo bianco letto pulito, Fiamma ripenserà a quella sguardo su di lei. Ci penserà con le guance in fiamme e il vago che si attorciglia.

Buon Natale.

In più è stata fiera dei suoi amici. Stefano, certo, ma anche gli inaspettati Ursula e Umberto. Alla fine la gente vale più di quello che mostra nel quotidiano.

È stato il giorno degli eroi.

Fiamma si addormenta e sogna il ragazzo scuro. Lo sogna in un luogo lontano, dove ci sono foreste e savane.

Buon Natale agli uomini di buon volontá.

Buon anno a tutti.

 _________________________________________________________________

silvana-de-mari-il-gatto-dagli-occhi-doro.jpgSilvana De Mari: Az aranyszemű macska (részlet)

Karácsony, december 25.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a barátság egy olyan kapcsolat két ember között, melyben mindkét fél meg van győződve arról, hogy többet kapott, mint amit cserébe adott. Fiamma számára Leila egy ilyen barát, egy ilyen égi üstökös volt: egyfajta hullócsillag, amely kivezette őt a házából. Tudvalevő, hogy Fiamma háza egy csodálatos odú volt, gazdagsága révén elbűvölően varázslatos, ám rendelkezett a csodálatos odúk hibájával is: annyira sok holmival volt zsúfolásig tele, hogy nehéz volt kijutni belőle. Másfelől Fiamma egyszerre volt egyke gyerek és egyetlen unoka is. Ez tette lehetővé, hogy magára öltse a hercegnő szerepét: soha nem tett még meg egyetlen lépést sem valamely jóindulatú felnőtt felügyelete nélkül, márpedig a hercegnők nem járnak kíséret nélkül.

Leila viszont gyakran volt egyedül, s egymaga készítette el az ennivalót is. Néhányan a mocsárban lakó gyerekek közül kénytelenek voltak egyedül ellátni magukat. Ez borzasztó, és persze szükség lett volna egy apára és egy anyára, akik biztosítják a megélhetést számukra; majd az este nyújtotta volna nekik a nyugodt alvást a fehér lepedőkön fekve. Sok mindenen kellett keresztülmenniük és mégis túlélték. Volt, aki látta saját városa bombázását, volt, aki a lakásba érve vértócsában fekve találta családját. Mégis túlélték.

Éjjel, miközben hercegnőként pihent az ágyában, a tiszta lepedőn, Fiamma a mocsárban élő túlélő gyerekekre gondolt. Ő osztályelső volt, mindig is az volt, noha sosem készakarva tette mindezt. Nehéz lett volna nem kiválónak lennie, amikor olyan családból jött, ahol a vacsoraasztalnál az orosz forradalomról ment a társalgás.

Első nap az iskolában Leila felmászott a tetőre, hogy felülről láthassa a várost. Fiamma sohasem tett volna ilyet. Ő sosem járt tilosban, sosem tett volna olyat, ami tiltott. Osztályelső lévén mindig végrehajtotta az utasításokat, és ő volt az, aki mindig zokszó nélkül, fejet hajtva tett eleget a kéréseknek. Valamilyen módon Fiamma egyfajta kis papnője volt a fennálló rendszernek: az ő füzetei mindig kifogástalanok voltak, ahogy a magaviselete is. Persze nem arról van szó, hogy bármi rossz lett volna a fennálló rendszerben; a fennálló rendszer maga volt a jóindulatú iskola, a jóindulatú állapot, a jóindulatú család.

Mindeközben voltak mások, akik felmásztak a tetőre, hogy láthassák a várost felülről, noha ez tiltott volt. Fiamma úgy nézett Leilára, mint egy égi üstökösre. Egy vezércsillagra, ami kivezette őt a fejedelmi odújából a mocsárba, egy mágikus helyre, ahol találkozik a víz és a föld, az ismert és az ismeretlen, a helybéli s az idegen.

A mai nap azonban vészjóslónak ígérkezett: váratlanul megjelent az afrikai kölykök bandája. Zabosak voltak, mert a karácsony napját ily nyomorúságosan kellett eltölteniük, s mérgesek, amiért az életük a semmi felé tartott, ahol minden üres, és minden egyes nap egy kegyetlen harc a puszta létért. Idősebbek voltak Leiláéknál, tizennégy-tizenöt évesek. Dühbe gurultak, ha valaki részeg volt. Közülük kettőnek vágások éktelenítették arcát; szándékosan ejtett sebek voltak ezek: szörnyen fájdalmas hegekből álló tetoválások.

Fiamma azonnal kitalálta, hogy ki a bandavezér. Nem volt az a tipikus nagydarab srác, aki mindenki előtt állt, hanem inkább pont ő volt az, aki a háttérben maradt. A banda tagjai gyors pillantásokat vetettek szüntelen hátrafelé az esetleges utasításokért. A vezér egy felettébb magas és helyes fiú volt, három párhuzamos heg keretezte arcát. Az egyik dolog, ami egyedül őket jellemezte, az az arcukon ejtett sebek voltak: a bátorságuk egyfajta bizonyítékául szolgáltak, személyiséget adva ezzel elveszett lényüknek, valamint annak, hogy a banda teljes értékű tagjai lehessenek. Magát a puszta tényt is módfelett gyűlölték, mégis ez volt az egyetlen dolog, amibe kapaszkodhattak. Ugyanis, ha az ember kartondobozban alszik, mindenét magához szorítja, ha azonban semmije sincs, keres valamit, amit a magáénak tudhat.

A bagázs úgy közelített Fiammáék felé, akár egy farkasfalka, amelyik bármelyik pillanatban lecsaphat rájuk. Alighogy támadásba lendültek, Umberto máris Maryam elé vetette magát, hogy megvédhesse. Fiamma emlékezetébe véste a mozdulatot. Umberto, akit ő mindig is elviselhetetlenül gorombának, maradinak és erőszakosnak tartott, végül sokkal intelligensebbnek és bátrabbnak bizonyult, mint ahogy azt lány gondolta volna. Fiammának tetszett az angol „brave” szó a bátorság kifejezésére. Ügyes vagy, Umberto. – gondolta.

A két fiú középkori lovagként ugrott a lányok elé. Ki-ki a maga úrhölgyét próbálta védeni. Stefano Leila elé állt. Fiammában – aki mindig is oda volt Stefanóért – ekkor tudatosult, hogy a fiú nem őt választotta. S akárcsak őt, bizonyára Stefanót is rabul ejtette Leila személyisége még az első iskolai napon, amikor felmászott a háztetőkre, hogy láthassa a világot felülről. Ebben a pillanatban Fiamma szem elől vesztette Stefanót és mind ott maradtak a támadók gyűrűjében.

Nesze neked karácsony!

Most már biztos, hogy a kórházban fogják tölteni a szilvesztert és a vízkeresztet, remélve, hogy csak az ortopédiai osztályon kell dekkolniuk, és nem az intenzíven két újraélesztés között.

Remek… most aztán kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet mindenkinek!

Ekkor Fiamma pillantása találkozott a szenegáli bandavezérével, az igazi főnök tekintetével, aki hátul, s nem elől állt, mint az a nagy és hatalmas melák. Farkasszemet néztek egymással. A srác le sem vette róla a szemét. Fiamma szíve hevesen vert, a torkában dobogott, szinte majd’ kiugrott a helyéről. Vizslatta a srácot, amaz pedig állta a pillantását. Fiamma, aki tiszta ágyban alszik, aki bizonyosan el fogja végezni a középiskolát, majd az egyetemet is; s vele szemben ott állt egy fiú, aki sok mindenen ment keresztül, és kimaradt bizonyos dolgokból, most mégis úgy nézett Fiammára, hogy a lány érezze minden erejét.

Eközben Stefano pantomim játékba kezdett: ez egy nagyon okos megoldás volt, ami mindenkinek lehetőséget adott arra, hogy megússza a balhét fejvesztés nélkül. Hihetetlen, de Ursula segített neki ebben. Egy volt azok közül – mint ahogy azt a példa is bizonyítja – aki sokkal többre képes, mint ahogy azt az ember képzelné. Úgy látszik, Leilának megvolt az az adottsága, hogy kihozza az emberekből a legjobbat.

Fiamma és a szenegáli fiú továbbra is kölcsönösen méregették egymást. A srác arcán halvány mosoly jelent meg, majd elfordította a fejét. Ebből nem lesz semmi. Elment. Ekkor Stefano azt javasolta, hogy csináljanak úgy, mintha csak játszanának, elhitetve velük, hogy a játékot a magas srác irányítja, végtére is mindenki az utasításait várja.

Végül mindannyian épségben, dzsekiben és telefonnal a zsebükben tértek haza. Boldog karácsonyt!

Ám azon az estén, a tiszta fehér ágyában, Fiamma újra a rászegeződő szempárra gondolt. Maga elé idézte az indulattal teli arcot, s a tekintetet, ami az övébe fúródott.

Kellemes Ünnepeket!

Ráadásul büszke volt a barátaira: Stefanóra felettébb, de nagyon örült Ursula és Umberto meglepően bátor megtáltosodásának is. Még a végén kiderül az emberekről, hogy több van bennük, mint gondolnánk. Ez a hősök napja volt. Fiamma elaludt s a szenegáli sráccal álmodott. Álma egy messzi, fákkal és szavannákkal tarkított vidékre vitte őt.

Boldog karácsonyt a jószívű embereknek! Boldog újévet mindenkinek!

Traduzione di Anna Czifra

Annunci

Scambio internazionale a Debrecen su media e social network

Dove: Debrecen, Ungheria
Chi: 6 partecipanti 18-25 e 2 group leader 18+
Durata: Dal 21 al 28 novembre 2016
Organizzazione ospitante: Világjáró Önkéntes in collaborazione con Associazione No Borders
Deadline: prima possibile

media-scambio internazionaleScambio internazionale in Ungheria, a Debrecen, nell’ambito del progetto “BYM-Be Your Media”. Uno scambio internazionale che ha per tema un argomento ampiamente discusso e popolare tra i giovani: i mezzi di comunicazione, i social media e la loro influenza sulla società. In primo luogo, questo progetto nasce dalla necessità di affrontare alcune questioni e avere lo spazio e l’opportunità di condividere aspetti specifici e le diverse esperienze multimediali con i giovani di diverse culture.

Lo scambio internazionale “BYM-Be Your Media”vuole dare ai partecipanti un momento per riflettere sul potere di tutti i tipi di media, per quanto riguarda la creazione di idee e l’influenza sulla formazione delle opinioni, utilizzando metodi e strumenti di educazione non formale specifici. L’enorme potere dei media sulla popolazione e sui giovani non è sempre percepito e per questo motivo è importante parlarne e capirne i risvolti, al fine di sviluppare il pensiero critico nei confronti dei media e divenire cittadini consapevoli.

E’ necessario portare con sè, cibo tipico della propria nazione da presentare all’interno della serata interculturale. E’ inoltre consigliato avere abiti comodi per lo svolgimento delle attività ed il necessario per la cura della propria igiene.

Nella struttura vi sarà una limitata connessione wifi e questa verrà suddivisa tra i partecipanti al momento dell’arrivo. Si ricorda inoltre che le prese di corrente ungheresi non sono come quelle italiane ed è necessario munirsi di un adattatore di corrente.

Il costo, dopo essere stati selezionati, sarà di una somma pari a 70€ da corrispondere all’Associazione No Borders, che comprende vitto, alloggio, le spese progettuali e la quota di iscrizione annuale all’associazione. Le spese di trasporto saranno rimborsate entro i massimali stabiliti dalle direttive Erasmus+.

Per candidarsi a questo scambio internazionale in Ungheria è necessario compilare il form in questa pagina in tutte le sue parti.